fogyókúra, alakformálás, edzés, fitness

Az optimisták nem tudnak lefogyni!

Valamikor régebben olvastam valamit, ami rávilágított a fogyókúrával kapcsolatos kudarcok egyik okára. Természetesen nem fiziológiai okokról van most szó (amiről korábban már írtam, de hamarosan újabb részletekkel jövök majd), hanem a pszichikai okokról. Sokkal nehezebb kérdés, ezért kezelni is nehezebb.

Bár ezt a gondolatmenetemet már korábban máshol is közzétettem, engedd meg, hogy megosszam veled is a következő történetet, ami rávilágít arra, hogy miért vannak kudarcra ítélve az optimisták a fogyókúrákban. Elég kemény kijelentés, nem igaz? Ezt érzem én is, de tudom, hogy ha most megérted, hogy miért, akkor garantált, hogy amikor tényleg eldöntöd, hogy lépsz valamit, és végre tartósan le akarsz fogyni, illetve tartós alakformáláson szeretnél átmenni, garantált lesz a siker! (Az alapsztori egyébként Jim Collins Jóból kiváló című könyvéből van, amit csak ajánlani tudok mindenkinek!)

Nézzük, hogy mi van e mögött a meglehetősen kemény kijelentés mögött.

A vietnámi hadifogolytáborok és a fogyókúrás kudarcok közötti rejtett kapcsolat

Volt egy Jim Stockdale nevezetű amerikai admirális, aki a hírhedt vietnámi „Hanoi Hilton”-ban 8 éven át volt hadifogoly. A nyolc év alatt számtalanszor megkínozták, és soha nem tudhatta, hogy mikor fogják lelőni vagy hazajut-e valaha egyáltalán a családjához.

Annak ellenére, hogy a hadifoglyokat minden joguktól szinte megfosztották, felvállalta a „parancsnokságot” és mindent megtett, hogy a lehető legtöbb fogolytársa élje túl a Hoa Lo börtönt. Kódolt levelekben titkos adatokat juttatott el a feleségéhez, amiről jól tudta, hogy ha elkapják, akkor minimum kínzás lesz a vége, de akár az életébe is kerülhet.

Szabályokat alakított ki, hogy a kínzásokat jobban viseljék a társai (például megadta, hogy X idő kínzás után milyen dolgokat mondhatnak el, így mindenki tudta, hogy azt ki kell húzni, mielőtt beszélni kezdene). Megjegyezném, hogy kiskoromban, amikor „ki tud tovább a víz alatt maradni egy levegővel” verseny volt, nekem az volt a taktikám, amivel általában nyertem, hogy 40-ig elszámoltam, szóval az ilyen szabály jól tud működni.

Kopogós Morse-jellegű kommunikációt alakított ki, hogy csökkentse a rabok elszigeteltség érzését. Sőt, miközben lelket kellett öntenie a hadifoglyokba, meg kellett küzdeni azzal is, hogy a Vietnámi politika propaganda célokra használja fel őket. Ezért volt olyan, hogy szándékosan felvágta a skalpját, hogy ne lehessen azt mondani, hogy milyen jól tartják a hadifoglyokat. Amikor kalapot akartak ráadni, akkor pedig a felismerhetetlenségig összeverte a saját arcát egy széklábbal.

Gondolj bele, nyolc évig ilyen körülmények között élni. Stockdale túlélte a hadifogoly éveket, számos társát mentette meg, és a legnagyobb fokú kitüntetésekben részesítették. Később a Stanfordon filozófiával foglalkozott. Vagyis happy end a sztori vége. Mégis, amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy mégis honnan volt ennyi kitartása és ereje, a következőt mondta:

– Soha nem veszítettem el a hitemet, hogy nem csak egyszerűen kijutok onnan, de az egész végén enyém lesz a győzelem is és a fogolyként eltöltött évek meghatározzák majd az életemet is. Utólag sem cserélném ezt semmire.

Na most, ha azt hiszed, hogy azért írtam ezt a sztorit, hogy hinni kell és minden oké lesz (ahogy azt a legtöbben szajkózzák), akkor tévedsz. Bár alapvetően fontos, hogy higgy a céljaidban, nem ez a történet igazi tanulsága! Feltettek ez után ugyanis egy másik kérdést is, ami szinte adja magát:

– Kik voltak azok, akiknek nem sikerült? Akik nem jutottak ki?

– Egyértelmű: az optimisták! Ők mondogatták, hogy Karácsonyra kint leszünk. Aztán jött a Karácsony, és el is múlt. Aztán azt mondták, Húsvétra kint leszünk. Aztán jött a húsvét és úgy ahogy jött, el is múlt. Így hitegették magukat optimistán, míg végül egyszerűen lelkileg össze-törtek, feladták a harcot és meghaltak.

Mi a tanulság?

A tanulság, hogy soha nem szabad hagyni, hogy a szükséges hit, hogy minden nehézség ellenére nekünk sikerülni fog majd, a kőkemény valósággal történő szembenézés akadálya legyen. Ezek a Stockdale-i értelemben vett optimisták. Ők azok, akiknek sosem fog sikerülni, mert alaptalanok az elképzelései. Ők azok, akik úgy állnak neki a fogyásnak, hogy na, akkor most két héten belül lefogyok. Elkezdenek valami “csodafogyókúrát”, aztán a két hét nagyon gyorsan elmúlik, és nincs eredmény. Vagy az eredmény iszonyatosan komoly erőfeszítésbe került, és nem lehet bírni. Aztán feladják és ezzel az önértékelésük is csökken, így a következő fogyókúrának már sokkal rosszabb helyzetből, alacsonyabb önértékeléssel és nagyobb kudarcérzéssel állnak neki, ami így még kevesebb sikerrel kecsegtet.

Fogadjuk el, minden, amit megéri birtokolni, azért megéri keményen dolgozni is, sőt, kell is. Persze, van néhány fehér holló, akiknek „szuper-igazságtalan” genetikájuk van, vagy akik megnyerik a lottó ötöst. De általában akinek jó alakja van, vagy aki jól keres, az meg is dolgozik érte. Aki optimális súlyban van, az megfelelően étkezik, mozog, azaz megdolgozik érte. Aki jól keres, az valamikor az élete folyamán megdolgozott azért, hogy idáig jusson (természetesen itt felejtsük el a korrupcióval szerzett pénzeket, azért mégsem ez az általános a világ minden táján, és a pénzen kívül az eredménye sem ugyanaz).

Minden, amit az ember a maga erejéből ért el, annak sokkal nagyobb az értéke, és sokkal pozitívabb hatással van az ember önértékelésére. Ezért minden saját erődből elért eredmény sokszorosan növeli az önbizalmadat, a saját értékedbe vetett hitedet, ami pedig visszaköszön az életed minden területén a magabiztosabb kiállásodban, korra és nemre való tekintet nélkül!

 

Szép napot,
Szűcs Ildikó
EdzésMester

 

Ez a cikk szerzői jogvédelem alatt áll! Másolása, módosítása, egyéb fórumokon való – részben, vagy egészben történő – közzététele nem engedélyezett! Ha szeretnéd megosztani másokkal, ezen oldal linkje közzétehető.

28 hozzászólás

  1. a web-oldal arról szól, aminek én is avatott közvetítője vagyok, nem külön hozzám kapcsolódik.
    Gratulálok, Edzésmester!
    örülök, hogy rád találtam!Tetszenek az írásaid – most kicsit zavarba hozott, amit a vietnami fogolytáborról írsz, mivel koromnál fogva én hasonlókat olvastam az amerikai fogolytáborokról – ez is egyfajta egyensúly…:-)
    mint a Hitler-Sztálin páros… mindig az érem két oldala…
    Amit én szeretnék ehhez hozzátenni:Robert Kiyosaki(vadászpilótaként szolgált a vietnami háborúban) egyik könyvében olvastam, hogy amikor az első repülési gyakorlaton volt a kiképzőjével, tudatosította magában, hogy nem a harc a veszélyes, hanem a felkészületlenség.
    Március elején vettem egy orosz újságot(Argumenti i fakti), amiben volt egy hosszú interjú egy orosz ezredessel, akinek kijutott (Afganisztán, Csernobil, Csecsenföld),harci helikoptervezetőként szolgált, és konklúzióként mondta, hogy a felkészültség az igazán fontos! – két kortárs a két ellenkező oldalról ugyanazt mondja!
    A felkészültség mi más, ha nem a folyamatos odafigyelés és munka?
    És ha van olyan szerencsénk, hogy kényelmesen, a békés mindennapokban gyakorolhatjuk – egyből hanyagoljuk – oda a fegyelem!Az önfegyelem.Ezzel pedig átadjuk az irányítást másnak, és még csak meg sem értjük…
    Örülök, hogy találkoztunk a cyber-térben, ha van kedved hozzá, gyere velem a hónap utolsó keddjén du egy összejövetelre, ahol lenne dolgod!
    szeretettel üdvözöllek
    W.Zsuzsa

  2. egyébként kis fogalomzavart érzek, nem az optimizmus a gond, hanem az, hogy kívülről várják a segítséget.Ha nem lenne optimista (optimum- lat. a legjobb kimenetel elvárása),akkor nem lenne ereje végigcsinálni nehéz helyzeteket.A pesszimista eleve kilátástalannak ítéli, ezért nem is igyekszik változtatni!
    Az eltérés a hozzáállásban van: ki tesz róla? ki tesz érte?
    Ha felelősséget vállalok az életemért, nem várok, amíg jönnek és megmentenek, hanem felkészülök, hogy ki tudjam használni a lehetőségeket, a mindennapokban ez leginkább az önmegismerést jelenti: Miért volt szükségem arra, hogy ekkora védőburkot vonjak magam köré? Mi az, amit képtelen vagyok megemészteni, ezért lerakódik? – itt fontos tudni, hogy ma már testelme az elfogadott fogalom – hiszen nem külön vagyunk test és elme :-) – kipróbálhatjuk, gondoljunk valami nagyon kellemes emlékre- szinte újraéljük (a fájdalmasat is) – és testi szinten ugyanolyan anyagcsere folyamatok zajlanak!
    megijedünk, szorongunk- elakad a lélegzetünk – ledermedünk, mellékvese-hormon szabadul fel, támadj vagy menekülj- üzenetet kap a testünk, leáll az emésztés, átcsoportosul az életerő, stb
    Sokkal hatásosabb megfogadni a Te útmutatásodat és szert tenni kitartásra :-)
    Sok sikert mindenkinek!

  3. Pásztor János /

    W. Zsuzsa!

    Szerintem nincs itt fogalomzavar. Elég jól definiálva van, hogy arról a fajta optimizmusról van szó, ami “akadálya a valósággal való szembenéznésnek”. Lefordítva, ha 140 kiló vagy, akkor ne akarj 60 kilót leadni a két hét múlva esedékes barátnőtalálkozóra. A fenti történetben nem a kívülről várt segítség a feltétlen probléma. Jó eséllyel ha ilyen körülmények között tartanak fogva, akkor kívülről várhatod kizárólag a segítséget. Vagy diplomáciai vagy katonai módszerekkel szabadítanak ki. A probléma azzal van, hogy az optimizmus nem annak szólt, hogy kikerülünk (sikerülni fog, túléljük, meg tudom csinálni), hanem annak, hogy Karácsonyra, Húsvétra, holnap. A cikkben Ildikó még külön úgy is említi ezt az optimizmust, hogy a “Stockdale-i értelemben vett optimizmus”. Csak egy észrevétel.

    Egy kellemest!
    Jani

  4. Sanyi /

    Sziasztok!

    Ha szabad összegeznem: tudatosság/éberség fenntartása a cél, és kerülendő a naiv álomba önringatás. Ez igazából az élet minden területére érvényes.

    Sok sikert mindenkinek!
    Sanyi

  5. Dr Szente Gaspar /

    Kedves Ildikó
    azt gondolom bármivel is próbálod marketing tudásodat villogtatni az csakis egy szánalmas próbálkozás amit ezen a fórumon fogsz a sok piaci légynek beetetni természetesen és remélem rendkívül sok sikerrel
    ebből is látszik hogy nem sok közöd lehet a fogyás, diéta illetve az “edzés tervekben” amik olyan katasztrófálisan szánalmasak hogy akárki “megirigyelhetné” őket pont olyan mint norbi update baromsága akinek mint tudjuk persze gyomorgyűrűje van ,vagy réka akinek meg szintén ,vagy az a világbajnok testépítő akiben pont 1000X annyi növi van mint egy negyedikes osztálykiránduláson az egész csapat diákban
    ezekből is látszik nincsenek csodák fortélyok hadifogolytáborok ettől még bárki is kövér lehet vagy edzetlen ahogy a képen te is kinézel (nyugi nem irigykedem én tolószékes vagyok-szóval gondolhatod milyen faszán mutatok ) ami eldől az csakis fejben történik, erre meg úgysem lehet senkit ösztökélni ,vagy irányítani ,vagy van cél és elhatározás vagy nincs
    lehet bármilyen cikk is és referendum nem fog működni de adj egy olyat akinek célja van vele és még én is lefogyasztom vagy fittnes bajnok lesz ha akar pedig nem is tudok mozogni! de nézz meg egy olyan embert aki azt hiszi hogy szeretne változni de nincs emóciója célja vele , neked is bele fog törni fittnes tervezeted ahogy az rendszeresen szokott is ilyenkor
    nem örülök hogy ennyire üzleti oldalról közelíted meg ezt a kérdést
    az emberi test nem játék kérlek egy kicsit legyél körültekintőbb e téren mert ez nem vezethet hosszútávon jóra próbálj magadon edzeni ne másokon az adja a legnagyobb tapasztalatot és hidd el az segít másokon is
    csak egyszer próbáld ki és élvezd a “csodát”
    tisztelettel
    dr szente gaspar

  6. Brigitta /

    Nagyszerű, csodálatos, hogy megírtad ezt!
    Határozottan üdítő volt ez a realizmus ebben a közhelyektől és olcsó bölcsességektől hemzsegő világban.

  7. Éva /

    Szerintem az optimizmusra is szükség van, amit itt a vak hittel hoznak összefüggésbe inkább szinonimaként használva, de a tettekre is. Segíts magadon és az Isten is megsegít. – mondja a közmondás és ebben sok igazság van. Szóval itt csak arról van szó, hogy az optimizmus önmagában nem elég, hanem tetteknek is kell kísérnie a pozitív jövőképet. Amit fent a cikkben leírtak, tulajdonképpen egyfajta passzív optimizmus volt, ami lustasággal párosult és a foglyok azt várták, hogy a sült galamb a szájukba repül.
    Viszont az a fajta optimista ember, aki tesz is azért, hogy az álmai valóra váljanak, az már levetkőzte a lustaságát és nem a vak hittel takaródzott.
    Így részben egyetértek a cikk írójával, részben nem. Hiszen ha eleve nem hiszem el, hogy képes vagyok rá, akkor nem is leszek az. Nálam egyébként csak a gyors fogyás lendít a siker felé, volt amikor sikerült lefogynom és gyorsan látnom kell az eredményt, különben elkedvetlenedek. Ha látom az első 5 kg fogyást, akkor a többi már mehet lassabban is, mert sajnos én is kishitű vagyok. Ha csak 1-2 kg-ot fogyok egy héten, azt 1 nap alatt képes vagyok visszaszedni, ha egy kicsit nem figyelek oda, szóval a lassú fogyással nem vagyok kisegítve. Menstruáció előtt is 2-3kg-ot felszedek, amit teljesen lemegy a végére. Most sajnos 87kg vagyok 160cm-hez, de már 65kg-osan is kövérnek éreztem magam, illetve néhányan azt mondták, hogy kövér vagyok, pedig csak jó húsban voltam. Azóta hízok amióta fogyókúrázok , szóval lehet, hogy abba kéne hagynom. Schirilla György (akkor még élt), azt mondta, amikor 65kg-os voltam, hogy egyáltalán nem vagyok kövér és meg ne lásson még egyszer ez ügyben. Akkor 45-50kg szerettem volna lenni, most az 55-60kg-val is megelégednék, így 87kg-an.
    Hozzáteszem, hogy amikor 55kg voltam (mert volt olyan is) mindenki azt hitte, hogy 45kg vagyok, mert elég izmos voltam, most 87kg-an meg nem néznek 75kg-nál többnek, mivel arányosan hízok mindenhova, ezért könnyen csúsznak fel-le a kilók. Szinte észrevétlenül, ugyanolyan homokóra alakom van. Nagy mellek, nagy fenék, karcsú derék, max. szélesebb vagyok, de a tükör ugyanolyan alakot mutat. Szóval szerintem testalkattól is függ, hogy kinek mi áll jól. Én nem szeretnék ilyen kövér maradni, de sovány sem szeretnék lenni. Normálisan izmos és karcsú testet szeretnék, ami se nem kövér se nem sovány, hanem egészséges. Ma azt látom, hogy vagy kövér egy nő, vagy sovány, de egyik sem szép. Az itt feltett képek közül 2 nő jobban nézett ki kövérebben mint soványan, mert szebb volt az arca és nem tört össze annyira. Szóval szerintem kár leegyszerűsíteni ezt a fogyás kérdést csak a pénz vagy a marketing kedvéért. Mindenki legyen egészséges és a legszebb, ahogyan a legjobban érzi magát a bőrében. Üdv Éva

  8. Marcsi /

    Dr. Szente Gáspár! Lehet, hogy a tolószék miatt, de kicsit túl sok a keserűség önben, és vagdalózik feleslegesen. Én láttam Ildikót képen, és egy ötvenes nőhöz képest rendkívül jól néz ki, legalább tíz évet letagadhatna. Ezen a blogon is van róla teljes alakos kép is valahol, nézze meg. Ízlések és pofonok és ha önnek nem tetszik, az egy dolog. De hogy veszi a bátorságot, hogy itt lehordjon valakit, aki kiáll és végre a csodaszerek ellen beszél? Miért jön ide olvasni, ha nem tetszik önnek, amit itt olvas? És ha nem tetszik, amit Ildikó csinál, akkor miért nem csinálja jobban? Annyira bosszantó az ilyen hozzáállás, az embernek kinyílik a bicska a zsebében! Önnek komoly önvizsgálatot kellene tartania! Szálljon egy picit magába, mielőtt vádaskodni és vagdalózni kezd! Üdv. Marcsi

    • Nina /

      csak annyit mondanék: szólásszabadság… ha valakinek nem tetszik és tüntetőleg ide ír..hát tessék. Mindig is voltak vannak és lesznek is ilyen emberek. Semmi rosszat nem csinált. Nem hiszem, hogy erre muszáj volt reagálni. Minek? Akinek tetszik tetszik, akinek nem tudomásul veszi, hogy létezik más vélemény is. Ez van. Miért jár ilyen oldalakra? Lehet véletlenül talált rá..beleolvasott és kész…na mindegy.

  9. Doktor House /

    Éva!

    Azt írod, hogy azóta hízol, amióta fogyókúrázol. Ez érdekes, mert Ildikó pontosan erről írt korábban. Igaz, már régen volt, de ha gondolod előkereshetem. Azt magyarázza el, hogy miért leszel egyre zsírosabb a tipikus fogyókúráktól, és miért csak a lassabb, edzéssel egybekötött, nem éhezésen alapuló fogyókúra vezet hosszú távú eredményre. Szerintem érdemes elolvasnod őket, mert választ kapsz arra is, hogy hogy csináld jól.

  10. szpitti /

    Kedves Mindannyian!
    Kérném tárgyilagosan vizsgálni Ildikó törekvését!!! Ő jót akar mindannyiunknak,…az már a mai kor “bűne”, hogy üzleti téren kamatoztatja a tapasztalatait és a tudását! Hiszen, ma semmit sem adnak ingyen, —leszámítva egy-két kivételt —, de legalább ő igyekszik összefoglalni az egészséges életmód, s a lehetséges fogyás összetevőit!!!
    Magamról annyit,…én optimista vagyok, abszolút,…tehát nem is fogyok! :-))
    De megfelelő életvitellel nem is hízok!!! Ezt kellene sok embernek elfogadni, s már is kevesebb lenne az egészségügyi problémájuk! Korom miatt kb. 4-5 éve dekára ugyanannyi a súlyom. Tisztában kell lenni az alapvető biológiai ismeretekkel,…ahogy “korosodunk”, az anyagcsere folyamat lelassul, tehát egy “nagy zabálás” biztos plusz kilókat jelent!
    Nálam a testtömeg index pont határértéken van, 175 cm magassághoz 86 kg. DE hogy ez ne változzon, igyekszem korszerűen táplálkozni,…hetente 2-3 szor 10-12 km-t kerékpározom, 2-3 szor 1200 m-t futok, s az alapvető élelmiszerem a könnyű fehér húsok, (fehérje), zöldség – gyümölcs bármilyen mennyiségben, rozskenyér, minimális mennyiségben, (szénhidrát), csoki, csipsz ilyesmi törölve !!! Egy évben egyszer van csak “kilengés”, vagyis pl. Karácsonykor kocsonya, félévente pacal, vagy körömpörkölt! Az un. magyaros konyha törölve, általában gombát, sajtot, sonkát, (fehér) eszem, és tojást! Ezt összevariálom a zöldségekkel, soha nem vagyok éhes,…jó a közérzetem,…esztétikailag lehetnék jobb is, de ahhoz még ennél is többet kellene edzeni. A kondim jó, bármikor segítek szekrényt cipelni, betonozni, ilyesmi…Korom: 59.-ben vagyok,…állítólag 10 évet tagadhatok le. Ennek egyetlenegy trükkje van: mindent, de mindenből módjával, keveset,…
    Tudom, ez egész más felfogás, mint Ildikóé, vagy pl. a “Norbié”,…de ez nekem bejött, s mindenkinek tudom ajánlani!
    A test karbantartása mellet nagyon fontos a szellemi karbantartás is,…szívesen adok tanácsokat, (természetesen ingyen!), depresszióban szenvedőknek, mert én is átéltem, ezért mint a mondás tartja, “van jogom pofázni”….szpitti@yahoo.com címemre bárki írhat,…nem fog válasz nélkül maradni.
    Köszönöm a türelmét, annak, aki végigolvasta soraimat! Mindenki le tud fogyni, HA van motiváció,…ezt soha ne feledjétek!
    Jó egészséget, nagy – nagy akaraterőt és pozitív gondolkodást kívánok mindenkinek!
    Üdvözlettel: szpitti

  11. Pók Dezsöné /

    Azért nevetséges hogy minden cikknek az a vége hogy iratkozz be, vagy vedd meg…!Ez az optimizmusról szóló cikk meg nagyon sántít ..

  12. Doktor House /

    Pók Dezsőné!

    Minek fanyalogsz? Tán valaki pisztolyt fogott a fejedhez és kényszerített, hogy beiratkozz. Gondolom Ildikó ebből él, de majd ha te ingyen dolgozol valamin huzamosabb ideig, akkor lehet jönni osztani az észt. Addig pedig: ajándék lónak ne nézd a fogát. Marcsinak igaza van. Röhejes ez a fancsali fanyalgás, amit a jónépek (nem csak itt) előadnak.

  13. timea05 /

    Kedves mindannyian!

    Inkább maradok optimista és túlsúlyos. Hiszek abban, amit gondolok, elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok (ha nem megy a fogyás) és egészségre törekszem.

  14. Pók Dezsöné /

    Ha a neved kiírnád, megtudnálak szólítani Doktorkám!! Nem emlékszem hogy tegeződtünk volna bármikor is, ha már osztod az észt itt a neten akkor kultúrált ember is vagy igaz??? 36 éve vagyok közalkalmazott és képzeld dolgoztam már hosszabb időn át ingyen. A véleményem fenntartom, mert nem bírom ha anyagi dolgokat jóhiszemü segítésnek állítanak be!! Ennyi.

  15. Doktor House /

    Pók Dezsőné!

    Elnézést, hogy megsértettem Önt azzal, hogy egy olyan blogon, ami eleve tegeződik, és ahol éppen ezért viselkedési norma a tegeződés, az Ön külön engedélye nélkül letegeztem Önt. Természetesen lehet azon vitázni, hogy ez belefér-e a netikettbe vagy sem, de tiszteletben tartom az Ön kérését, és magázódni fogunk. Annak ellenére, hogy Ön tegeződve és pontosan olyan stílusban szólt hozzám, ahogy én szóltam. Ezt szóvá se tenném, mert amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten, csak hát ha már stílust és magázódást kifogásolunk, akkor legalább mutassunk példát. Elismerem, hogy nyers a stílusom, de én sem szaladok a mamihoz, ha velem hasonló stílusban beszélnek, egészen addig, amíg tartalmi vita van.

    Ahogy én látom, Ildikó professzionális edző. Azaz ebből él. Hogy Ildikó csinált-e már valamit valaha ingyen, nem tudom. De hogy az ember a munkáját nem csinálja ingyen, az biztos. Gondolom Ön sem adta az államnak rögtön vissza a teljes fizetését. A fanyalgásával egyetlen gond van: Ildikó az emlékezetem szerint sehol sem próbálta beállítani magát, mint jótevő Teréz Anyut. Ez az állítás csak az ön fejében létezik. Ha tévednék, nyitott a lehetőség a cáfolatra! Addig az Ön állítás pusztán rosszindulatú szurkálódásként hathat sok kevésbé felületes megfigyelő szemében, amivel vagy együtt él és ragaszkodik a véleményéhez, vagy felülvizsgálja a felületes és megalapozatlan véleményét, vagy rámutat, hogy mások hol tévednek. :-)

    Ahogy én látom, itt egyszerűen arról van szó, hogy van egy ingyenes tudásbázis, amit közread. Ez sok embernek tetszik, és sok ember ez alapján indul el, teljesen ingyen. Ezeknek az embereknek ez költségek nélküli szakértői segítség. Ráadásul nem valami idétlen-liba-magazin színvonal, ahol húsz éves, a témához egyáltalán nem értő emberek kritikátlanul szednek össze valamit a netről, hanem valós szakmai háttérrel büszkélkedhet. Vagyis hiteles és hasznos tudásforrás. Az így szerzett hitelesség pedig segít Ildikónak a megélhetésében, amennyiben az ingyenes anyagokon felül prémium szolgáltatást nyújt azoknak, akik ezt külön igénylik. Nekem speciel azért tetszik az ingyenes rész, mert érződik Ildikóról, hogy szokott gondolkodni. Sajnos ez ma nagy érték.

    Biztosan nem nekem kellene lennem, aki rávilágít Önnek az összefüggésekre, de a cikk végén található eladási link teszi lehetővé, hogy Ön ingyenesen valamilyen tartalmat kaphasson. De a másik oldalról megközelítve: azok fizetik az Ön tájékozódását, akik megveszik Ildikó programját, vagyis Ön ebben a rendszerben egy potyautas. Ezzel semmi gond nincs, mert az úgynevezett “freemium” szolgáltatásokhoz kellenek a potyautasok. Hasonló, mint a kereskedelmi televízió, amiben Ön a TV csatornától (és NEM a csatornák sugárzását összegyűjtő szolgáltatótól) azért kapja ingyenesen a műsort, mert a TV-t nem az ön befizetései, hanem a reklámok tartják el. Vagyis indirekt módon azok, akik megveszik a Coca-Colát, meg a Persilt, meg a Rama margarint, stb., azok kifizetik számos TV csatorna működési költségét is, hiszen ezeknek a termékeknek az árába be van építve a reklámozás költsége, amiből a TV valójában megél. Ezért fancsalogni a reklámok miatt, nemhogy nem elegáns, de kifejezett ostobaság. Persze ha nem akarunk TV-t nézni, akkor reklámokat sem kell nézegetni. A gondolatmenet tovább gondolását Önre bízom. :-)

    Ami pedig a tartalmi megfigyelését illeti, sajnos a szövegértelmezési problémáival nincs egyedül. A PISA tesztek is jól mutatják, hogy a béka feneke szövegértelmezési kérdésekben csillagászati magasságokban van az átlag magyar képességéhez képest. Elég megnézni csak a blogon a hozzászólásokat. Az olvasók fele túlságosan felületesen olvas egy szöveget ahhoz, hogy meglássa benne a lényeget. Ezért leegyszerűsítve leírom:

    1) A “tudatlan optimizmus”, amitől nem tudunk szembenézni a realitásokkal, rossz.

    2) A hit és az optimizmus egyébként szükségesek, de fontos, hogy megfelelő tárgyi tudással társuljon.

    3) Ezen kívül kívánatos, hogy az elköteleződést egy bizonyos cél vezéreljen (pl. a lefogyás), és ne pedig egy tudatlanságra és vakhitre épülő cél (pl. lefogyás az egy hét múlva esedékes barátnő találkozóra, ahogy itt valaki már korábban ezt példaként írta).

    Szerintem ez nem sántít. De Önnek lehet más véleménye, maximum nem értünk egyet. Vélhetőleg egyikünk sem ejt emiatt könnyeket.

    Remélem ezúttal se a stílusában, sem pedig a tegezésben nem talál kivetnivalót!

    Továbbra is szólíthat Doktor House-nak. A nevem ugyanúgy nem mond semmit Önnek, ahogy az Öné sem nekem. A névnek ilyen környezetben pedig kizárólag fatikus funkciója van.

    Még egy apróság, ami segít Önnek megérteni a világ működését, és ez még egy csavar talán a történetben. Azt mondja, hogy Ön 36 éve közalkalmazott. Tudja, hogy ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy az Ön fizetését, kedvezményes hitelfelvételi lehetőségeit, kiváltságait olyan emberek ADÓJA teremti meg, mint például Ildikó, akik vállalkoznak. Az közalkalmazottak és a köztisztviselők ugyanis hiába adóznak, amikor az Ő fizetésük is és az adójuk is az elsődleges vállalkozói szféra adójából teremtődik elő. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Ön munkája értéktelen és az állása nem ér fabadkát sem, de ilyen háttérrel én sokkal alázatosabban kezelném a cikkben levő reklámokat. Elvégre az Ön megélhetéséhez is hozzájárulnak. Remélem a stílusom ellenére azért volt néhány elgondolkodtató dolog a mondandómban. Ennyi.

  16. pilinyi erika /

    Sziaa!!

    Én nagyon sokat híztam,és már pár hónapja elkezdtem fogyókúrázni.Cukor nélkül iszom a teát és ez nekem nagyon sokat segít,meg kevesebbet eszem esténként.115 kg voltam,most 103 kg vagyok.3-4 hónap alatt adtam ezt le.
    Mindenkinek ajánlom,hogy a cukrot,meg az édességet hagyjátok el,higgyétek el,megéri. puszy,erika

  17. Pók Dezsöné /

    Nézze Doktor House!
    Ön biztos hogy egy tudálékos, okoskodó, beképzelt ember, mert megint árad a leveléből a lenézés “szövegértelmezési problémáival nincs egyedül”..stb.
    Milyen reklám?…milyen adó?..látom sok ideje van!
    Nekem nincs, mert mindennap tanítok, hála nem ilyen “okos” embereket, hanem
    halmozottan hátrányos helyzetü fiatalokat a tiszadobi gyermekotthonban.
    Nos nem sértődnék meg ha nem válaszolna!!
    További szép napot kívánok.

  18. Doktor House /

    Nézze, Pók Dezsőné!

    Mindenki másképp szeret szórakozni, bennem pedig nem merült fel, hogy Önnek ez annyi tesz, elmegyek egy helyre, és oda beböfögöm, hogy szerintem ez mennyire nevetséges, és az mennyire sántít. Gondolom, hogy ez csak szórakozás, mert érv nincs, kifejtve nincs, pozitív kritika nincs, konstruktív szándék nincs, hozzáadott érték nincs. Csak egy böffentés van. Ennyire tellett. Mégis milyen reakcióra számított? És ezen bizony az sem változtat, hogy a “ha nincs érvem, támadom az érvelőt” módszert alkalmazza, és a stílusommal kapcsolatos ellenszenvre apellálva az emberi mivoltomat pocskondiázva próbálja a tartalmi érveimet figyelmen kívül hagyni. Attól, hogy ellenszenves stílusban mondanak valamit, még az lehet igaz.

    Az már csak a hab a tortán, hogy kettőnk közül én kizárólag a konkrét viselkedését minősítettem, miközben érvekkel reagáltam. Ön, a pedagógus, viszont engem, mint embert minősített, az érveimre pedig nem reagált. Pedig kevés olyan pedagógiai alapvetés van, mint az, hogy sose az embert, hanem mindig a partikuláris viselkedését minősítsük. Nem lenne persze semmi baj azzal, hogy ennyire ügyetlenül és kisstílűen reagál egy kis nyers stílusra (amit nem mellesleg a tartalmatlan böffentésére kapott), de a három hozzászólásában csak kétszer említette, hogy pedagógus. Így viszont kicsit ciki. :-)

    Szomorú, hogy ennyit várhatunk egy halmozottan hátrányos helyzetű, devianciára hajlamos fiatalokat oktató pedagógustól. De legalább őszinte: Önnek velem ellentétben nincs ideje gondolkozni (reklámokról, adókról, a saját fizetésének eredetéről vagy a világról), mert tanít. Vicc. Jobban járt volna, ha elhallgatja, hogy pedagógus, legalább a szakma amúgy is megtépázott hírnevének védelmében.

    Még egy gondolat: általában elvárjuk, hogy a világunk ne úgy működjön, hogy kizárólag külsőségek alapján ítéljenek meg. Egy szövegben a külsőség a stílus, a központozás, a helyesírás. A belső tartalom pedig, az érvek, a gondolatmenet, a koherencia, a logika és a követhetőség. Naivitás lenne elvárni, hogy kizárólag a belső értékek számítsanak, már csak azért is, mert a külső és belső tulajdonságok közötti határvonal azért nem egyértelmű. De annyit elvárhatunk, hogy számítson. Szerintem ez alap. Én is derűs napot kívánok!

  19. Pók Dezsöné /

    Szerintem el kellene már engem felejteni és másnak irogatni hosszú leveleket!! Szarok a tartalmi érveire, nézzen már másik célpontot magának!!
    Én nem kértem hogy válaszoljon nekem, de látom nem bírja megállni mivel ön kurva okos ember !! Nekem nem ciki hogy pedagógus vagyok , maga meg ne zaklasson!!!

  20. Doktor House /

    A “szarok a tartalmi érveire” típusú hozzáállás szülte az Önnek nem tetsző választ. Lehet, hogy Ön nem kérte, hogy válaszoljak, de az Ön tartalmatlan, fanyalgó, szurkálódó véleményét sem követelték itt a dühödt tömegek, mégis beírta. Ha már vállalta, hogy kiáll vele, viselje a következményeit!

    És tudom, hogy önnek nem ciki, hogy pedagógus. Ilyet nem is állítottam. Látja, ismét igazolja, hogy komoly szövegértelmezési problémái vannak: én pusztán annyit mondtam, hogy ciki, hogy pedagógus létére a legalapvetőbb pedagógiai elvet sem képes betartani, amivel csak a többi pedagógusra vet rossz fényt. Egy ilyen fontos és nehéz munkához bizony sokkal jobb hozzáállásra, kommunikációs készségre, szövegértési képességre és empátiára van szükség, mint amiről Ön itt tanúbizonyságot tesz.

  21. tóth kriszina /

    nagyon tetszik,hogy végre olvasok valami olyat is,ami nem csak az struccpolitikás gondolkodjunk pozitívan közhelyről szól.téged mindig olyan jó olvasni.olyan jókat szoktál írni.tudom,hogy ez nem egészen vág a témába,de mit javasolnál nekem?a férjem már évek óta ezzel a pozitív gondolkozással jön.mindenféle mlm rendszerekbe lép be,majd kilép,mert nem keres velük pénzt.hogy vegyem rá,hogy nézzen szembe a valósággal,mert egyedül nem bírom már tovább eltartani a családot.szerinted mit mondjak neki,hogy menjen el végre dolgozni valahová?bocsi, hogy ezzel zaklatlak,de a cikked annyira találó volt.kriszta

  22. Pók Dezsöné /

    Kedves Doktor House!
    Örülök hogy végre egyet értünk mindenben.
    Ön nagyon szépen leírta azt, amit én is ugyanúgy gondolok.
    Szeretném megköszönni a leveleket, és szép estét, kellemes pihentető éjszakát kívánok.
    Tisztelettel: Kata

  23. Anyóca /

    Sziasztok! Szerintem csak a pasik tudnak edzéssel fogyni. A 15 éves fiam ugyanannyi edzéssel ugyanazzaladiétával napról napra látványosan izmosodik, szállnak le róla a kórházban felgyűlt úszógumik. Én viszont bármit csinálhatok, 2 kg lemegy, aztán fel. Anyóca

  24. Doktor House /

    Kedves Pók Dezsőné!

    Szükségtelen volt az irónia. :-) Azért önnek is minden szépet és jót!

  25. Anita /

    Üdv!

    Véleményem szerint semmi köze a fogyókúrának az optimizmushoz. Nem tartom jó dolognak, amikor az optimizmust félredefiniálják. Másrészt ez egy olyan élethelyzet, amely szerencsére a legtöbb embert nem érint. Egyetértek Évával és Sanyival. :) Van, aki az egész szövegből annyit szűr le, hogy ne légy optimista, mert különben dagi maradsz. Aki le akar fogyni, az lefogy, és bár lehet tetszik majd a pár számmal kisebb méretű ruha, ha nem tudja elfogadni magát, és szeretni azt, aki..akkor tökmindegy az egész.. :)

    Üdv. :)

  26. sinnesro /

    Kedves Anyóca!

    Edzéssel ÉS kalóriadeficittel lehet fogyni. Bizony, nem csak a férfiaknak. Én három hónapja vagyok tagja az edzésmester csapatnak, és 8 kilót fogytam idáig Ildikó útmutatásai alapján. Nagyon élvezem.
    Kifogásokkal persze nem megy…

    Doktor House: nagyon élveztem pontos kommentjeidet:-)
    Üdv
    sinnesro

  27. Gabóca /

    Érzékeny téma ez,de ekkora cirkuszt amit csináltok belőle, nevetséges akit érdekel Ildikó honlapja az olvassa, akinek meg baja van magával lapozzon, fogyni csak úgy lehet ha rendszeresen mozogsz odafigyelsz mit eszel és ez életformáddá teszed, minden a fejben dől el és kitartás kérdése

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.