fogyókúra, alakformálás, edzés, fitness

Hogyan dolgozik ellened a saját elméd és mit tehetsz ellene?

Avagy két pszichológiai törvényszerűség, amiről fontos tudnod!

Cyril Northcote Parkinson brit író és akadémikus az állami hivatalok működésének vizsgálata közben az alábbi két furcsaságot észlelte:

  1. A munka kitölti az elvégzésére szánt időt (Parkinson törvénye)
  2. Egy döntés megvitatására szánt idő, fordítottan arányos a döntés jelentőségével (a trivialitás törvénye).

Ez a két törvény, ha elsőre nem is látszik, az élet minden területén igaznak bizonyult. Tehát nemcsak hogy igaz Rád is, de kifejezetten megkeseríti az életedet, és megfoszt a lehetséges eredményeidtől. Többek között attól is, hogy egészségesen étkezz vagy, hogy fizikailag fitt lehess.

Ha tudni akarod miért, nézzük gyorsan meg, hogy Parkinson mi alapján fogalmazta meg ezt a két törvényt, majd azt, hogy ez miképp van hatással a Te életedre.

A Parkinson-törvény

Parkinson észrevette, hogy az állami hivatalok képtelenek hatékony módon működni. Minden erőfeszítés ellenére a köztisztviselők száma évről évre nő, függetlenül attól, hogy a közfeladatok mennyisége változik-e. Ennek gyökerét két egyszerű okban látta:

  1. A köztisztviselők a beosztottjaik számát akarják növelni és nem pedig a riválisaikét. Vagyis, ha túlterheltnek érzik magukat, akkor nem szívesen adják át a feladataik egy részét egy velük egyenrangú munkatársnak (hiszen abból így rivális lehet), inkább beosztottakat vennének fel még akkor is, ha az egyértelműen drágább és kevésbé hatékony megoldás.

 

  1. Mivel a köztisztviselők túlterheltség esetén beosztottakat kapnak, érdekeltek abban, hogy a munka többnek látsszon, mint amennyi. Anélkül tehát, hogy ennek feltétlenül tudatában lennének, a közszolgák rengeteg munkát adnak a többi közszolgának úgy, hogy közben maguk sem tétlenkednek. A köznyelvben ezt hívjuk „aktatologatás”-nak.

Ebből a két megfigyelésből kiindulva tudta Parkinson megfogalmazni az első törvényét, miszerint a munka kitölti a rendelkezésére álló időt. A törvény ugyan a hivatalok kapcsán fogalmazódott meg, ám a folyományait az élet számos különböző területén megfogalmazták. Íme, néhány példa.

  • A havi kiadások addig emelkednek, amíg elérik a havi keresetünk összegét.
  • A házimunka mindig annyi időt vesz igénybe, amennyi időnk van rá.
  • Az adat mindig kitölti a számítógépünkön rendelkezésre álló tárhelyet.

A tanulság viszont roppant egyszerű:

Ha a célunkhoz nem rendelünk konkrét határidőt, akkor sohasem fogjuk elérni, hiszen a megvalósítására szánt idő potenciálisan végtelen. Ha a fitnesz céljainkhoz nem rendelünk egy cselekvési tervet és nem tűzünk ki egy határidőt, akkor hiába várunk az eredményre.

Az EdzésMester Alakváltó Programban éppen ezért havi egységekben dolgozunk, és havi részcélokat tűzünk ki. Ez eléggé hosszú idő ahhoz, hogy már legyen változás, ám elég rövid idő ahhoz, hogy legyen türelmed kivárni. Most éppen lehet jelentkezni, ha akarod, most tedd meg (és később ne mondd, hogy nem szóltam!) :-)

>> Igen, tervszerű programot szeretnék, célokkal és határidőkkel, ezért jelentkezem!

Tehát a halogatás – amely mindnyájunknak „kódolt” nyavalyája – a legjobban azzal győzhető le, ha a kitűzött céljainkhoz reális határidőket szabunk meg. Ahogy azt láthattad, Parkinson-törvény nem pusztán a halogatásra vonatkozik, de annál a leginkább tetten érhető. Ugyan hányszor határoztad már el, hogy elkezdesz mozogni és hányszor lett belőle valami? Ugye? Persze tudom, hogy egyedül nehéz, de az Alakváltó Programban egy csapatban leszel, elszámolótársakkal, akikkel hozzám hasonlóan napi szinten tartod a kapcsolatot.

>> Igen, véget vetek a halogatásnak, és egy csapatban szeretném elérni a fitnesz célomat!

Jelentkezz most! És persze a jelentkezéstől függetlenül fontold meg, hogy minden dolognak, ami fontos a számodra adj egy határidőt. A határozatlan idejű cél ugyanis csak határozatlan idő alatt „érhető el”!

A trivialitás törvénye

Parkinson azonban nem csak a fenti furcsaságot tapasztalta. Talán elsőre nem feltűnő, de a második megfogalmazott törvénye még alattomosabb, mint az első, mert sokszor nem értjük, hogy mi van a háttérben, egyszerűen csak a szerint működünk. Nézzük meg hogyan.

Parkinson egy költségvetési bizottság ülésén megvitatandó három pontot hoz elő példaként. Az első pont egy atomerőmű megépítése, amiről mindössze két és fél perc alatt döntenek.

A második pontban egy biciklitároló megépítését kell megvitatni. Egy biciklitárolót már mindenki el tud képzelni, és a költsége is sokkal kézzelfoghatóbb, mint az atomerőműé. Szenvedélyes vita kezdődik tehát arról, hogy kell-e a tároló, illetve azbeszt vagy galvanizált vas teteje legyen-e. Hozzávetőlegesen 45 perc részletekbe menő vita után a bizottság végül kb. 12%-kal kisebb költségvetéssel szavazza meg a biciklitárolót.

Az utolsó pontban viszont a bizottsági üléseken felszolgált italokról döntenének. Ha az előző pontnál volt is olyan, akinek fogalma sem volt a biciklitárolók megépítésének költségeiről, a kávéról biztosan van véleménye. A bizottsági tagok tehát másfél órán át vitáznak, mire eljutnak oda, hogy a kérdésről nem tudnak dönteni, a következő ülésig több információt kérnek!

Joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy mi köze ennek a Te életedhez, és különösen mi köze ennek a fitnesz tervedhez?! Elárulom! Az első tanulság:

Minél kevésbé látjuk át, hogy mit kell tennünk valamiért, annál könnyelműbben döntünk róla.

Az első kérdésről, ami a legjelentősebb és a legnagyobb költségvetésű tétel volt a bizottság aznapi napirendi pontjai közül (atomerőmű), mindössze 2,5 perc alatt döntöttek. Ehhez hasonlóan mindenki könnyen eldönti azt is, hogy tesz valamit az egészségéért. Ám innentől válik nehézzé a kérdés, hiszen nem tudni, hogy pontosan mit is kell tennie az egészségéért. Mert nálunk nem úgy megy, mint egy bizottságnál, hogy döntünk róla, és majd valakik, akik értenek hozzá, megvalósítják. Itt nekünk kell megvalósítani.

Persze azért lehet annyit könnyíteni, hogy legalább részben úgy menjenek a dolgok, mint egy bizottságban. Ehhez csak kell egy megbízható program, ami mögött megfelelő szakértelem áll, és ahol nem kell azon aggódni, hogy milyen képzettség nélküli ember tudása áll (vagy nem áll) a program mögött. Ahol minden ki van találva, és a döntés meghozatala után csak követni kell a szakértői utasításokat az eredményhez. Pontosan ezért lett négy évvel ezelőtt életre hívva az EdzésMester Alakváltó Program és az Alakváltó közösség.

>> Igen, eldöntöttem, nekikezdek! Legyen az Alakváltó Program az én szakértői segítségem!

Miért tűnik a változtatás olyan macerásnak?!

De mi van akkor, ha pontosan tudjuk, hogy miről van szó és mit kell tenni ehhez? Akkor lép életbe a második tanulság, ami egyébként a Parkinson-törvény egyfajta kiterjesztése is lehetne:

Ha van lehetőség egy dolog elhalasztására, akkor azt a lehetőséget meg fogjuk találni!

Jövő hétfőtől kezdjük el a mozgást, mert hét közben nem lehet, az valahogy nem „kerek”. Áh, inkább jövő hónaptól, az az igazi! De addig nem lesz időm megnézni, hogy hogy is kellene étkeznem e mellé, úgy meg nem ér semmit, ezért inkább, majd ha lesz egy kis szabad időm, átgondolom és tervet készítek. És már el is akadt a dolog. De vajon miért?

Alapvetően a biztonságra, azaz bizonyos tekintetben a változatlanságra törekszünk. Fura, mert ugye a mondás szerint „a változatosság gyönyörködtet”, de mégis ez a helyzet. Éppen ezért a változások ellen az elménk úgy tiltakozik, hogy azt rendkívül macerásnak állítja be.

Gondolj bele őszintén: ha belegondolsz az életmódváltásba kicsit konkrétan (tedd meg most!)
Gondold egy pillanatra végig, hogy mit is kellene tenned! (Hagyok neked erre egy kis időt!)
… G O N D O L K O D Á S I   I D Ő …

Nem szorult össze egy picit a gyomrod vagy nem éreztél egy kis stresszt a mellkasodban, amikor belegondoltál, hogy mozogni kell, tervszerűen étkezni, stb.? Ugye, hogy igen. :-)

Pedig racionálisan te is tudod, hogy ez a változás nem csak pozitív, hanem ha pontosan meg van adva, hogy mit kell csinálni, akkor nem is olyan macerás. Az elméd mégis olyan érzetet kelt benned!

Az elménk így tiltakozik a változások ellen: egyszerűen átver és hamis képet fest a dolgokról! Így törekszik a változatlanságra! Ezért tudunk nehezen változtatni a rossz szokásainkon, és ezért érezzük magunkat kényelemben a megszokott rutinban.

Biztosan nem fogod kitalálni, de az Alakváltó Programban a Motivációs részben van megoldás arra is, hogy hogyan tudod a rossz szokásaidat jó szokásokra cserélni, és hogyan tudsz a változások ellen tiltakozó elméden úrrá lenni addig, amíg el nem sajátítja az új, kívánatos szokásokat! Ekkor pedig már az elméd a jó szokásoktól eltérő változások ellen fog téged agitálni, ami jó!

>> Igen, el akarom sajátítani az egészségszokásokat az Alakváltó Program segítségével! Belépek a programba!

És most jöjjön egy pszichológiai trükk lustáknak

Hányszor döntötted már el, hogy teszel valamit, de végül nem lett belőle semmi, mert lusta voltál? Most akkor kezdjük egy egyszerű dologgal: gondolj arra, hogy ma „edzeni” fogsz és megcsinálsz egy gyakorlatot 10-szer. Ez a gyakorlat legyen az, hogy odaállsz egy fal elé úgy, hogy a vállmagasságban kinyújtott a karod és a fal között legyen kb. 10-15 cm. Ezek után dőlj előre (nem derékból, hanem bokából), amíg a tenyered el nem éri a falat. Most lassan hajlítsd be a karod és engedd a testedet a fal felé dőlni, amíg a homlokod el nem éri a falat, majd told magad hátra a karjaid kinyújtásával. Lényegét tekintve ez hasonlít egy fekvőtámaszhoz, csak most állsz. Na ezt kell megismételned 10-szer! Vagy túl lusta vagy hozzá?

Íme, egy kis segítség: szorítsd ökölbe a kezed, és kezd el egyre erősebben szorítani! Közben mondogasd magadnak, hogy „Megcsinálom a gyakorlatot! Megcsinálom a gyakorlatot!”

Hamarosan érezni fogod, hogy tényleg tettre kész vagy! Hogy miért? Mert ahogy arra két pszichológus, William James és Carl Lange egymástól függetlenül rámutatott, az érzelmeink testi változásra is kialakulnak! Ha ordítunk, még dühösebbek leszünk, ha mosolygunk, jobb kedvre derülünk, és ha ökölbe szorítjuk a kezünket, akkor eltökéltebbekké válunk!

Ha megcsináltad a fenti gyakorlatot, akkor biztosan kész vagy az alakváltásra!

>> Igen, megcsináltam a gyakorlatot, és szeretnék Alakváltó csapattag lenni!

Ha nem csináltad meg, akkor sem kell elkeseredned. Csak próbáld ki majd ezt a gyakorlatot később egy életszerűbb helyzetben, és meglátod milyen jól működik! Addig is…

Szép napot,
Szűcs Ildikó
EdzésMester

 

 

Ez a cikk szerzői jogvédelem alatt áll! Másolása, módosítása, egyéb fórumokon való – részben, vagy egészben történő – közzététele nem engedélyezett! Ha szeretnéd megosztani másokkal, ezen oldal linkje közzétehető.

27 hozzászólás

  1. Ildikó, nagyon jó az írásod! Ha ezek után valaki nem kezd bele a változásba, akkor… Ez az ökölbe szorításos módszer nagyon jó. Én eddig grafoterápiában hallottam, de ezt alkalmazni fogom!

  2. Sorcha /

    Az oldal telefonon nemigazán olvasható. Egy ilyen jellegű fejlesztés igen hasznosnak bizonyulna. Éppen ezért a cikket sem olvastam el sajnos.

    • Ilona /

      Ne sajnálkozz!!
      Keress egy gépet, olvass, és CSINÁLD :)))
      HAJRÁ!!!

  3. Robot /

    Ez a trükk nagyon jól működik! A leveled alapján azt gondoltam, hogy kicsit elméleties lesz majd a beígért trükk, amit nem tud mindenki megcsinálni. Szerencsére tévedtem. De mekkorát!!! Csak ezért az egy módszerért érdemes volt már téged olvasni!!! Alig hiszem el, hogy egy ilyen egyszerű dolog tényleg ilyen jól működik!!!!! Még nagyon szeretnék ilyeneket olvasni!!!

  4. Labancz András /

    Ildikó, ez döbbenetes! Olvastam Parkinson mindkét törvénkönyvét, de inkább csak jókat derültem rajtuk annak idején. Te viszont kiemelted a lényeget:

    Ha a célunkhoz nem rendelünk konkrét határidőt, akkor sohasem fogjuk elérni, hiszen a megvalósítására szánt idő potenciálisan végtelen.

    Meg a másik, az elhalasztásra való hajlam. Meg a kezünk ökölbeszorítása, meg az önszuggesztió, erről is hallottam már, de ismétlés a tudás anyja. Én nem a fitneszben gondolkodom, de nem is csak abban segít e néhány észrevétel. Köszönöm, most már csak rajtam áll a többi. Szép napot mindenkinek!

    • Ildikó (EdzésMester)

      Nagyon szívesen! Parkinson szándékosan viccesen fogalmazta meg a törvényét. Az eredeti esszéje, amiből aztán a könyve született egy szatirikus írás a bürokráciáról.

  5. Szia!

    Nagyon tetszik amit írtál! A gondolat ereje csodákra képes!

    Üdv.:

    Adél

  6. Csekeő Ervin /

    Rettenetes, hogy mennyi igazságot olvastam én a fenti írásban. Parkinson tanár úr valószínű itt élt még a Kádár rendszerben Magyarországon, mert az állami hivatalok létszámának növekedése, az abban az időben a leírt szimptóma szerint alakult! (A gazdasági helyzetünk ma már ezt a létszámbővülést nem teszi lehetővé!) De a bizottságok döntési mechanizmusa az mai is hasonló képen működik! A költségvetési számok változtatását mindenki egyhangúlag elfogadta, mert nem értünk hozzá. (Pedig az egy döntő vonatkozású a településünk életében!) Hogy hogyan épüljön meg egy kis utcában a járda, arról egy félórás vita kerekedett!
    A lustaság meg fél egészség! Ezért nem kezdetem még meg az “alakformálást”, pedig a súlyzóimat már kikészítettem… Meg a fogyókúrát sem lehet úgy elkezdeni, ha az ember tudja, hogy a hét végén az egyik barátja leányának az esküvőjére ill. a lakodalmára lesz hivatalos! (Hát erre a pár napra, nem is érdemes elkezdeni az aszketizmust, nem igaz?) A motíváció hiányzik igazán!
    Úgy érzem, ha egy szőke bombázónak akarnék holnaptól megfelelni, akkor már a lakzit is kihagynám, legalábbis annak a kivilágos-kivirradatig tartó eszem-iszom, dínom-dánom részét. De, hogy elsősorban magam akarok megfelelni önmagamnak, hát ezt így már könnyebb halogatni! Meg mennyivel kényelmesebb is? Hogy azt már ne is említsem!
    De majd a jövő héttől, forradalmi változások lesznek az életemben! Okt.23.-án gyalogtúra, utána meg súlyzózás! Minden reggel, minden este! Becs. szóra! Csekeő Ervin

  7. XY ZZS /

    Nem tudom mit kell ezen annyira meglepodni. A mindennapra jellemzo “torvenyeket” ir le, ami mindenkivel megtortenik. Parkinson pedig csak szabalyszeruen megfogalmazta, itt meg egy “online edzesmester” felhasznalja az elmeletet, hogy hasznot huzzon belole es minel hatekonyabban ra vegye az embereket, hogy fizessenek neki, hogy ehhez hasonlo “szenzaciokat” osszon meg veluk. Ezt valahogy en nem tudom dijjazni. Rosszul leszek az ilyenektol. Eljenek a “racionalitas!” pff

    • Doktor House /

      Hadd világítsak neked rá valamire egy kis tanmese segítségével:

      Egy embernek elromlik a mosógépe, a dob meg sem moccan, de a mosógépszerelő drága, ezért úgy dönt, hogy inkább ő javítja meg a gépet. Három napig szöszmötöl rajta, de csak nem tudja működésre bírni. Végül a család unszolására mégis kihívja a mosógépszerelőt. Elmondja neki, hogy már három napja próbálkozik, de a dob meg se moccan. A szerelő ellenőrzi a gép típusát, majd egy helyen egy nagyot rúg a mosógépbe. És láss csodát, a mosógép újra működik.
      – Nagyszerű! Mennyivel tartozom?
      – 15 ezer forint lesz.
      – 15 ezer?! Egy rúgásért???! Egy öt másodperces munkáért??!!
      – Nem. Azért csak 1 Ft-ot kérek. A többit azért kérem, mert tudtam, hogy hol kell a mosógépbe belerúgni!

      Mielőtt olyan nagyon rosszul lennél, és el nem ájulsz magadtól, hogy te milyen okos vagy, és hogy “felnyitod itt az emberek szemét”, hadd tudassam veled (ha a mese tanulságát nem sikerült levonni): többnyire azért fizetsz, hogy időt és energiát spórolj. Megtanulhatsz mosógépet szerelni, és akkor nem kell fizetni a mosógépszerelőnek. A kocsidat is megtanulhatod szerelni, és nem kell fizetni az autószerelőnek. De tenyészthetsz csirkét is, termelhetsz répát, tarthatsz tehenet, és akkor nem kell fizetned a csirkehúsért, a répáért és a tejért sem. A legtöbb dolgot, amit pénzért megvehetsz, magad is előállíthatod, ha elég időd van és elég elszánt vagy hozzá. Így lehetsz akár személyi edző is, és el is olvashatsz Te is egy raklap könyvet, olyanokat, hogy az élet különböző területeiről is képes legyél megvilágítani egy problémát és megoldásokat adni rá, akkor nyilván ez a program is felesleges lesz. A kérdés egy értelmes ember számára azonban mindig így merül fel:

      Nekem, az én élethelyzetemben vajon megéri saját magamat képezni, vagy időt és energiát spórolva inkább megéri kifizetni valamiért a pénzt?

      Van amikor megéri fizetni és lesz, amikor úgy érzed, a pénzen számodra értékesebb dolgokat vehetsz, ezért vagy lemondasz a termékről vagy magadat képezve próbálod meg azt előállítani. Ám csak azért, mert úgy érzed, hogy neked, a te élethelyzetedben nem éri meg megvenni valamit, attól az még lehet jó, és másnak lehet hasznos, sőt, másnak meg is érheti. Eléggé egocentrikus gondolkodásra vall, hogy ettől leszel rosszul.

      Elég baj, hogy ilyen hozzáállású emberekkel van tele az ország, akik rosszul vannak attól, hogy valaki képzi magát, a tudását és az idejét pedig pénzért árulja, de nem a megszokott formában alkalmazottként, hanem magában próbál meg boldogulni, sőt, munkát ad másoknak. Már sok országban jártam, de ez a fajta zsigeri idiotizmus itt a legerősebb. Na ettől lehet igazán rosszul lenni.

      • Ildikó (EdzésMester)

        Szia Doktor House!

        Köszönöm, hogy már többedszer szót emelsz az érdekemben, de ha valaki a nyilvánosság elé áll, annak bizony tűrnie kell a kritikát is.

        Szép napot!

      • XY ZZS /

        Doktor House:
        Koszonom felvilagositast, igaz sok hasznat nem vettem. En nem szeretnelek felvilagositani, mert nem ugyanolyan a szemleletmodunk, viszont nehany apro hibadra azert ramutatnek.
        Azert tunhet egocentrikusnak a szemelyem, mert egy kommentart fuztem a poszthoz es tudhato errol a mufajrol hogy eros szubjektivitas jellemzi, amivek en eltem is, de ez nem jelenti azt, hogy egocentrikus lennek.
        A mentalitasomat meg kerlek ne birald, mert nehany soros hozzaszolasbol barmilyen “Doktor House” is vagy nem tudsz megalapozott allitast alkotni, maximum arra jo, hogy megmutasd mekkora eloitelettel elsz. Persze a hozzaallasomrol alkotot velemenyed teljesen irrealis.
        Semmi problemam nincs azzal ha valki a tudasat at adja -penzert- masoknak. Viszont ugy gndolom, hogy az “edzesmester” publikalt anyagai nagyresze tudasszegeny, sot sok esetben fals, ezert pedig penzt kerni nem a leghelyesebb dolog ugy hogy a laikus ember nem tudja, hogy a szolgaltatas, amit kap nem feltetlenul tartalmazza a megfelelo tudast.
        A zsigeri idiotizmusrol pedig annyit, hogy nem megyar szarmazasu vagyok es nem is magyarorszagon tartozkodom, ergo ebben az estben az allitasod nem allja meg a helyet, mert az alatamasztas helytelen.
        A kommentet elsosorban az olvasoknak szantam, arra az esetre ha van olyan aki szinten igy velekedik es nem ajul el nehany altalanos informaciotol.
        Igen, a kritikat meg turni kell ha iromanyunkat publikajuk, abban a hitben elve, hogy amit kozzeteszunk hasznos es megallja a helyet. Ha ugy erezzuk, hogy a kritika relevans es van igazsag alapja akkor korrigalni kell, ha pedig tobbszori megvizsgalas utan is ugy erezzuk jogtalan, akkor nem foglalkozni vele. Itt nem felhaborodni kell, hanem jol kezelni a helyzetet.
        A hozzaszolasom epitojellegu nem pedig az onzo velemenyem kifejtese.

        • Doktor House /

          Az első hozzászólásod alapján, ha veszed a fáradtságot és visszaolvasod magad, nem az “építőjellegű” jut az ember eszébe. Ha úgy érzed a hozzászólásod mégis az, akkor valóban feloldhatatlan ellentétek feszülnek a kettőnk konstruktivitásról alkotott nézetei között. Cinikus dolog pont ezzel takarózni egy olyan hozzászólás után, amiben különösebb érv nélkül kifejted, hogy milyen rosszul vagy egy elvtől (amit amúgy a második hozzászólásodban már pontosítasz, és a hangsúlyt át is helyezed).

          Az eltolódott hangsúllyal már lehetne valami érdemi, akár konstruktív kritika, vita is, ha leírnád, hogy miért tudásszegény az anyag, mit hiányolsz, mi fals benne, és miért (esetleg hivatkozás kutatásokra, ami Ildikó írásaiból is, legnagyobb fájdalmamra, hiányzik). Jelenleg viszont annyi van, hogy XY mondja, hogy ez gagyi. Ami nyilván se nem hiteles, se nem mérvadó. Ismét: kis empátiával belátható, hogy ebben semmi konstruktív nincs így ebben a formában, és ember legyen a talpán, aki ezt annak értékeli.

          A válaszodból látom, hogy rendelkezel némi önreflexióval, egy kis korrekcióra is hajlamos vagy. Ezekből és a stílusodból Angliára tippelek (most, hogy tudom, hogy nem élsz Mo-n.). Ugyanakkor ez még nem mentesít az alól amit mondtam annyiban, hogy a hozzászólásod alapján könnyen juthatok a fent írt következtetésre, mert 99%-ban be szokott igazolódni. Lehet, hogy nálad nem így van, de a nulla érv, és az értékek “saját megítélés” szerinti abszolutizálása nem jó belépő a konstruktivitás világába.

          Még egy megjegyzés: régóta olvasom Ildikót. Nem azért írtam, hogy őt védjem (bocs, Ildikó, tisztellek, de őszintén nálam nem szempont a személyes védelmed), hanem azért, mert nem csípem azt, amikor valaki látszólag csak azért szól hozzá valamihez, hogy mutassa, milyen okos és morálisan mennyire felsőbbrendű. Még ha nem is ez volt a szándékod, a hozzászólásodnak van ilyen olvasata.

          Amúgy a saját indoklásom a vitára: Ildikó írásai nekem pont azért tetszettek, mert közérthető módon magyaráznak el valamit, amit egy laikus is rendszerbe szedve lesz képes átlátni. Nem tukmál túl sok infót, de eleget ahhoz, hogy bárki megértse a lényeget.

          Neked lehet, hogy magától értetődő amiket ír, de a jelek szerint ez sokakról nem mondható el. Ismét kissé egocentrikus azt gondolni, hogy azért, mert te azt gondolod, hogy valami egyértelmű, az már mindenkinek egyértelmű. De csak hogy értsük egymást: az egocentrikus itt nem azt jelenti, hogy “önző barom” (ahogy azt gondolod, szerintem félreértetted már az előző hozzászólásomban is ezt), hanem azt, hogy énközpontú az értékelésed, azaz túlságosan az önnön értékvilágodat tételezed az origónak, és implicit módon kizárod, hogy valami, ami számodra nem nagy érték, más számára kifejezett érték legyen. Lásd még: eurocentrikus, etnicentrikus, stb.

          Remélem érthető voltam.

      • Gerzson Béla /

        Izé, hát ez egy edzésblog vagy ilyesmi, szóval nem értem, hogy mire utalsz ezzel a tanmesével. Az edzettséget, egészséget nem tudod megvenni pénzzel, arra rá kell szánnod a saját idődet, és az eredeti cikk arról szólt, hogyan veheted rá magad, ha vonakodsz megtenni…

        • Papp Ilona /

          ..talan arra utal a tanmesevel, hogy pont a modszert “kell megvenni” penzert, ha nem tudod hogy hogyan veheted ra magad.. nem gondolod? :)

      • Kedves Ildikó,én 5-éves koromóta sportolom tudom hogy milyen kitartás és motíváció kell,a(keménymunkához)-sporthoz.Lényeg az hogy ha valaki változtatni akar az életén,életmódján akorr annak mint minden másnak az élteben”fejben kelle eldőlnije”–!Dr.house,te valami agytröszt vagy valami filozófus vagy,de semmi kép nem sport ember szar lehet neked,hogy ilyen dolgokon agyalasz,és olyan embert,embereket kritzálsz,aki,akik másokon segítenek az életben!!!

  8. Guszti /

    Ez egy jó nagy baromság!

  9. Lina /

    “Ha ordítunk, még dühösebbek leszünk, ha mosolygunk, jobb kedvre derülünk, és ha ökölbe szorítjuk a kezünket, akkor eltökéltebbekké válunk!”

    Ildikó !
    Ezt a mondatot ,külön köszönöm Neked ! Kiválóan alkalmazható az életben ! Nagy segítséget nyújt annak ,aki alkalmazza .
    Lina

  10. erzsébet /

    Kedves Ildikó! Én már a 68.ik évemben járok.Az életben elfogyasztott sok mű-étel,sok gyógyszermellékhatás,stressz,stb.megtette a magáét.Az évek alatt a szülések óta,szépen 2-3 kg-ként ragadt rám a súlyfölösleg.Hivatalnok voltam egész életemben,s most kisnyugdíjas vagyok.A mozgásom megvan,mert naponta 3-4 órát töltök szabad levegőn,kutyafuttatással,napi 6-10 km távot teszünk meg.Ennek ellenére tartom a súlyom.Nekem talán nem a mozgás hiányzik,hanem a méregtelenítés,lúgosítás.Vegetáriánusok vagyunk ,csak a bioétkezést kellene elérni,de a nyugdíjunkból nem futja.Elnézést kérek,de az Ön jó edzései már nem nekem valók,közel a hetedik x.-hez.Búcsúzom,további sikereket kívánok:Erzsébet

  11. Csacsika /

    Be tudná valaki linkelni Parkinson törvénykönyveit? Egész kíváncsi lettem :)Köszi

    • Ildikó (EdzésMester)

      Így keresd (leginkább antikváriumokban):

      Parkinson, C. Northcote. Parkinson törvénye, vagy az érvényesülés iskolája. Budapest: Minerva, 1983.

  12. Margit /

    Bizonyára sokaknál működik ez a kéz összeszorítós dolog. Nekem a vállamig elzsibbadt mindkét kezem, és úgy lefáradtam, hogy két órát aludtam utána: kb. 11.00-13.00-ig. Gondolom extrém eset vagyok, de ezt sajnos naponta tapasztalom. Inkább lennék átlagos, könnyebb lenne az életem. Kitartást kívánok minden munkátokhoz: Margit

    • Doktor House /

      Ha elzsibbadt a karod, és két órát aludnod kellett, csak mert ökölbe szorítottad a kezedet és megfeszítetted az izmaidat, akkor szerintem keress fel egy orvost, de sürgősen!

  13. Attila /

    Nekem is nagyon tetszik amit Ildikó csinál! Értelmes összeszedett módon közli azt amit hiába mazsoláztam akár az Interneten, vagy a saját tapasztalataim alapján, Valahogy nem állt össze ennyire kerek egésszé. Nekem megmutatta az irányt amerre haladnom kell, és ez motivál folyamatosan. Az egész életmódom megváltozott azóta. A mozgás az életem részévé vált, és rájöttem hogy a sport nem hogy nem nehéz, de egyenesen boldogság-forrás tud lenni. Csak elkezdeni az! Ehhez persze az is kellett, hogy már régóta meg akartam tenni, csak nem tudtam merre induljak el. Ehhez volt óriási segítség az az ingyenes anyag amit elküldött e-mailben. Bár mindenki így dolgozna! Isten áldja meg érte!

  14. fröhlich eva /

    Kedves Ildikó!
    Szeretnék részt venni a programban,de nem igazán tudom ,melyik csomagot rendeljem meg. 53 éves vagyok, 45 kg,tehát nem fogyni szeretnék,hanem az izomzatot újra felépíteni. Az izomépítésnél azt olvastam,hogy inkább konditermi körülmények között oldható meg.Valóban így van? Lehet,hogy nem a megfelelő oldalon teszem fel a kérdést,de nagyon szeretnék választ kapni rá.
    Köszönettel:Éva

  15. Károlyi Krisztina /

    Nagyon tetszik a cikk! Én pont ebben a cipőben járok most, sok jó ötletet adtál, köszönöm!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.