fogyókúra, alakformálás, edzés, fitness

Hogyan lettem háromszoros magyar bajnok?

Avagy egy pici motiváció a hétköznapokra

Először is, mostantól kezdve a normális kerékvágás szerint fogok jelentkezni. Kicsit eltűntem a nyáron. Ennek több oka is volt. Az egyik, hogy a férjemmel egy pici ház építésébe kezdtünk, és ez annyi időmet és energiámat felemésztette, hogy sajnos nem lett volna tisztességes így egy újabb csoportot indítani. Ezért ezúton szeretnék mindenkitől elnézést kérni, akik a nyári meleg ellenére, illetve különösen most ősszel, a nyári tikkasztó melegek elmúltával hiába nógattak, hogy indítsam a következő alakváltó csapatot.

Az építkezésről röviden annyit, hogy rengeteg munka, kertásás, sitthordás, stb. után most kezdenek lecsendesedni a dolgok. Bár teljesen valószínűleg nem fogjuk tudni befejezni, azért nagyon örülök. A többit pedig majd apránként. Viszont most végre picit kifújhatom magam, és végre újra van időm.

No, de a nyáron nem csak ezért voltam ám eltűnve. Három éve, amikor visszatértem Tatára, a szülővárosomba, azonnal megtaláltam az ottani sportolási lehetőségeket, és beálltam a sárkányhajó csapatba. Sajnos a vállam nem bírta az egyoldalú terhelést, ezért gyerekkori kedvenc sportomnak, a kajakozásnak kezdtem újra neki. 12 éves koromban ültem utoljára kajakban, és el kell mondanom, ez egyáltalán nem olyan mint, a biciklizés. Ezt el lehet felejteni…

A legstabilabb hajóból is, amiben kiskoromban stabilan ültem, most állandóan kiborultam. Az első időszakban többet voltam a vízben, mint a hajóban, de két dolgot már ekkor eldöntöttem: nem csak hogy nem fogom feladni, hanem egyenesen magyar bajnok szeretnék lenni. Persze nem őrültem meg, tudom, hogy jó kondiban vagyok, de én is túl vagyok az ötvenen, ezért egyértelmű, hogy az élvonalbeli húszévesekkel nem tudnám felvenni a versenyt. De szerencsére nem is kell, mert a bajnokságok korcsoportokra vannak osztva, és évente egyszer tartanak Masters Magyar Bajnokságot.

Tehát, először a legszélesebb „portya” hajóban, majd a „csepeli”-ben, és végül a versenyhajóban is megtanultam újra stabilan evezni. Rengeteget gyakoroltam, és amikor csak lehetőségem volt rá, kimentem evezni. 2011-ben a férjemmel (aki maga is imádja a sportot) indultam a 200 méteres páros mix számban (tehát férfi és női kajakosok keverve). Győzni akartam, de sajnos a dobogóra se jutottunk fel. Azért el nem kellett keserednem, mert a 4. helyezés sem volt éppen kudarc az első versenyemen, de mégis kevés volt a dobogóhoz a teljesítményem.

Egyértelmű volt, hogy a nyári evezésekkel önmagában nem leszek bajnok. Főleg úgy nem, hogy a személyi edzések és az egyéb óratartások miatt igazából csak szerdán és pénteken tudtam edzeni. Esetleg hétvégén. Ezért télen kemény alapozó edzést csináltam, ahogy azt az élvonalbeli kajakosok is csinálják. A férjem egyébként mindig azt mondja: „Amennyit beleteszel a kosárba, annyit fogsz tudni kivenni belőle!”.

Aztán hipp-hopp itt volt a július 21., a Magyar Bajnokság napja. Helyszín: Fadd Dombori. Azt mesélték a pályáról, hogy európai módon kiépített terület és pálya, de azért nem rendeznek ott versenyeket, mert nagyon szeles a környék. Ez azt jelenti, hogy vagy szembeszél vagy hátszél az uralkodó, amely az előbbi esetben okozott olyan versenyt, hogy a 8 indulóból 8 hajó elsüllyedt, mert a hullámok telepakolták vízzel a hajót és nem értek célba a versenyzők. Vicces, nem? A férjem ilyen és hasonló történetekkel hozta rám a frászt odautazásunk alatt, és azt ismételgette minduntalan, hogy sok esélyünk nincs, így a tavalyi eredményben gondolkozzak.

Mindössze azt nem vette számításba, hogy az elmúlt egy évben mennyire keményen edzettem ezért, és mennyire akartam az aranyat. És higgyétek el, nem azért dolgoztam ilyen keményen, hogy ugyanolyan eredményt érjek el, mint tavaly. Több számra is beneveztek (azt már nem is mesélem el, hogy volt olyan szám, amit velem elfelejtettek közölni és számomra a helyszínen derült ki – hiába kalandos az ilyesmi).

Elsőként szombaton az 500 méteres 4-es Mix számban indultunk, és azt kell mondjam, ez megalapozta az egész verseny hangulatát. Olyan fölényben értünk célba, hogy amikor a befutás után hátranéztem, a második hajó még csak akkor hagyta el az utolsó bójasort! A többi versenyző ezen annyira kibukott, hogy például a harmadikként beérkező csapat arról beszélgetett, hogy mennyivel könnyebb a hajónk. Mikor közöltük, hogy a mi hajónk az előírás szerinti súlynál még 5 kg-mal nehezebb is, akkor csak ennyit mondtak: „Ehhez nincs mit hozzáfűzni, azt hiszem, sokkal többet kell edzenünk!”

Vasárnap aztán jött a 200 méteres páros mix, amely az előző nap győzelmi mámorában indult. Fújt a szél, így elmondhatom, hogy a legrosszabb pályát kaptuk: a part közelit, nagy hullámokkal. A rajtunk jól sikerült, legalábbis nem ragadtunk benn, mint tavaly, amely 200 m-es távon mérvadó. Nem néztem sem jobbra, sem balra, csak eveztem, mint akinek ettől függ az élete. Nem is gondoltam abba bele, hogy a következő 200 m-es futamomig csak 25 perc van hátra. Győzni akartam! Még hogy a tavalyi eredmény! Phja! Meg akartam mutatni a férjemnek, hogy oroszlán módjára tudok küzdeni és nem kell engem leírni! És győztünk! Először fel sem fogtam. Kimentünk a partra a kötelező mérlegelésre és ott még mindig zihálva kérdeztem meg a szurkoló kajaktársaimat, hogy hányadikak lettünk. Amikor ők is azt mondták első, akkor ugrottam a férjem nyakába! J Nagyon örültem, mert felnőttkori bánatom az, hogy a gimi elkezdésével hátat fordítottam a kajakozásnak és gyerekként nem volt aki a fejemre koppintson.

De máris rohanni kellett a 200 méteres négyes mix futamra. Ekkor már tudtam, hogy ma nem veszíthetek. És nem fogod kitalálni hányadik helyen végeztünk! Hát itt is elsőként! Ráadásul a négyes csapatban én a korosztályból kilógtam (öregnek számítottam), tehát ez még emeli a győzelem értékét.

A mérleg tehát: 3 futam és 3 aranyérem! Így lettem háromszoros magyar bajnok, mindössze két és fél év alatt! Elmondhatatlanul örülök ennek, és csak szerettem volna veled megosztani nem csak az örömömet, hanem a tanulságot is.

 

Mi a tanulság?

Ennél egyszerűbb nem is lehetne: ha van egy célod, amit fontosnak érzel, amit igazán szeretnél, tegyél érte! És ha tényleg eléggé akarod, megtalálod a lehetőségeket, amelyek hozzásegíthetnek! Ha nem is elsőre, de idővel összejöhet! Ha én ötven év felett lehettem háromszoros magyar bajnok, akkor biztosan Te is el tudod majd érni a célodat.

Természetesen, ha ez olyan cél, amiben az Alakváltó Program segíthet, akkor jó hírem van, mert közkívánatra a jövő héten ismét indítok új csoportot, és az utóbbi fél évben nagyon izgalmas dolgokkal újult meg a program (ezekről később még írok). De ha más jellegű céljaid vannak, akkor biztosan azokra is van mód. Ha nem én, akkor más biztosan segíthet benne.

 

Kérlek, írd meg a hozzászólásokban, hogy ebben az évben milyen célodat sikerült elérni, amire büszke vagy, és mit tettél érte, hogy más is erőt meríthessen belőle. Ha nem volt ilyen, akkor írd meg, hogy mit szerettél volna elérni és miért nem sikerült. Hátha valaki jó tippel szolgálhat a továbbhaladáshoz!

 

Szép napot,
Szűcs Ildikó
EdzésMester

 

 
Ez a cikk szerzői jogvédelem alatt áll! Másolása, módosítása, egyéb fórumokon való – részben, vagy egészben történő – közzététele nem engedélyezett! Ha szeretnéd megosztani másokkal, ezen oldal linkje közzétehető.

16 hozzászólás

  1. Budai Ildikó /

    Gratulálok a személyes sikeredhez és köszönöm, hogy megosztottad velünk , mert erőt ad.
    Ezután szerintem egy ház felépítése már nem kérdés…
    További sikerekeket kívánok , sok szeretettel , Tilda

  2. Kedves Ildikó, gratulálok!

    Én gyerekkoromban kenuztam, de nem tudtam összehangolni a tanulással, ezért abba kellett hagynom, úgy tizenhárom körül. C1-ből biztosan kiesnék, még PC2-ből is valószínűleg. :) De ezt újra lehet tanulni. Az itthoni erősítéssel nincs gond, a hajókat és a vízi edzést kell megoldani tavaszra. Hogy nem csak tizenévesen lehet versenyezni, az külön öröm. :)

    Sok sikert kívánok a jövőben is! Norbert

  3. P. Lisa /

    Kedves Ildikó !
    Gratulálok a sikeredhez, a kitartásodhoz !Köszönöm, hogy megosztottad velünk…..
    Én magam is hiszem azt, hogy ha az ember fia – lánya – valamit nagyon akar, azt sikerül is elérnie !
    Az én életemben is megtörtént már….
    Várom a további történeteidet …..
    Lisa

  4. Hajni /

    Gratulálok Ildikó !

    Így kell ezt csinálni…nagyon ügyes vagy és kitartó :-))), ezért csak azt kívánom Neked, hogy sokáig élj ilyen “motivációs” állapotban,egészségben és szeretetben ! Legyen még sok-sok siker az életedben, de ami mindennél fontosabb, hogy egyre több ember higyjen, bízzon benned és szeressen Téged, mert megérdemled a kitartásodért.

    Mindannyiunkban ott a lehetőség, hogy hasonlóan eredményesen éljük az életünket, csak nem élünk vele, kifogásokat gyártunk, lusták vagyunk, persze tisztelet a kivételnek.

    Motivációs leveled a legjobbkor talált el engem, szükségem volt egy kis noszogatásra…mert elindultam már , de nagyon “nyögve-nylősen”…

    Saját tervemet akarom megvalósítani…mert eddig csak olvasgattam,hírlevelekre iratkozgattam, rendelgettem millió fogyókúrás lehetőséget, mire levontam a következtetést, hogy mindegyik valamirevaló fogyókúra végsősoron ugyanazt ajánlja, amit a józan paraszti ész is diktál. Kevesebbet enni és többet mozogni és éhezés és csodatrükkök nélkül. Mindenkinek a saját életére kialakítani, életmódjához igazítani. Nálam már csak egy dolog van, el kell kezdeni csinálni.
    S ha valaki magától nem jut el oda, hogy önállóan lefogyjon, tervet készítsen, naplót vezessen, az a segítség végeztével, vissza fogja hízni, mert elveszti a kontrollt.

    Önmagunk kontrolljának kell lennünk, akár tetszik akár nem.

    Attól függetlenül minden hasznos információra, jó tanácsra, ötletre nyitottnak kell lennünk, mert azokból sokat nyerhetünk a saját javunkra.

    Én örülök, hogy Rád találtam, hogy feliratkoztam hírleveleidre, el is olvastam mindent és el is fogom. Lelkessé teszed az embert írásaiddal.

    A videokat és a tanfolyamokat csak azért nem veszem igénybe, mert egyedül szeretném megcsinálni, azt amit Te is elértél…el szeretném érni a célomat, ami most már egyre inkább reélisan kirajzolódik előttem… és egydül.

    Szeretettel: Hajni

  5. M.Sch.Vera /

    Kedves Ildikó! Gratulálok!
    Mindig tudtam, hogy csak erős elhatározás kell és bármit megvalósíthatunk.
    Tanulságképpen elmondom, amire én büszke vagyok:
    Két hónapja “véletlenül” kiderült, hogy a vércukor szintem a veszélyes tartományba kúszott. Nem tagadom, túlsúlyos vagyok, de ez nem zavart, egész életemben inkább duci, mint sovány voltam, vagyok. Az orvos azonnal gyógyszert írt fel, és meghatározott egy napi szénhidrát maximumot(160szh/nap). Mérges lettem a gyógyszer miatt, ezért úgy döntöttem, bebizonyítom, hogy visszaállítom a megfelelő értékre a cukorszintemet. A gyógyszer mellé megittam egy adag “György teát”, most pedig kapor tablettát szedek.
    Szigorú számolásos étkezést kezdtem. Számolom a bevitt kalóriákat, és a szénhidrátot. Eddigi napi átlagom: 1226 kcal és 123 szh. Sikerült fogynom is, már túl léptem a -5 kg-ot.
    A kontroll vizsgálat november elején lesz, addig még javulnak az értékeim. A cukorszintem is 5-6 között van. Remélem a laborvizsgálat után a gyógyszer elhagyható.
    Úgy gondolom, hogy 64 évesen ez igen jó eredmény, elégedett vagyok magammal.
    Kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön legyőznie “démonait”, ez akármilyen megoldhatatlannak tűnik is első látásra.
    Kedves Ildikó, további sok sikert kívánok, munkádban, sportban és házasságodban sok boldogságot.
    Vera

  6. Gyuri /

    Kedves Ildikó!

    Gratulálok és csak így tovább… :-)))

  7. Jobbágy István László /

    Nagyon szép amit írtál és gratulálok az eredményedhez. Én már jóval hatvan felett vagyok. Számtalanszor nyertem magyar bajnokságot, Európa bajnokságot, Világ kupát, Világ bajnokságot és most is aktívan sportolok és versenyzek. Sajna egyre kevesebb versenyen tudok indulni mert saját költségen nem kis megterhelés a nevezés utazás stb. de azért ha tehetem ott vagyok és nyerek. Hogy mi motivál, nem tudom de szeretem a sportot és míg mozogni tudok sportolok.
    Üdv:jobbylaci

  8. taktimi /

    Szia Ildikó!!!

    Örülök, hogy itt is olvashatlak! Gratula az eredményedhez és köszönöm, hogy megosztottad! A motivációra mindig szükség van! Itt is köszönök mindent! Edzésre fel!

    Timi

  9. Árpád /

    Kedves Ildikó!

    Gratulálok a szép eredményeidhez.

    Üdv.:
    Árpi

  10. Nolee /

    Kedves Ildikó!

    Gratulálok nagyon motiváló amit írtál!!(remélem nem baj, hogy letegeztelek :) ) Hála neked, eddig 5 kg t fogytam, és még ennyit szeretnék leadni. Mindig hálás leszek Neked ezért, hogy motiválsz és segítesz! Köszönöm!

  11. Könyves Béla Gábor /

    Szia kedves Ildikó!Gratulálok a sikereidhez.Felcsillant a szemem mikor a Sárkányhajózást is említetted.Én jómagam is kipróbáltam.De én azóta sem bírtam abbahagyni.14 hónapja járok heti 2-3 alakalommal.Kecskeméti jó humorú és hangulatú társaságba.A kajakozást is probálgattam az idén és nagyon tetszett az is.Számomra az volt az idelyi kitűzött cél,hogy benne legyek abba a létszámba akik mennek Sárkányhajó versenyre és érmet akartam nyerni.(Hasznára akartam vállni a csapatnak).Ez sikerült is.Az első versenyt,amin 20-as hajóval indultunk meg is nyertűk.:)Ez a célom duplán teljesült,mert 2 érmet szereztem az idén.Ami még plusszba jó,hogy eszméletlen jól érzem tőle magam,jó a társaság is és hasznára lehetek a csapatnak és én is segítőkész emberekkel vagyok körülvéve.Viszont jövőre gondoltam a kajakozást komolyabban kéne csinálnom,ezen már körülbelül nyár közepe óta gondolkodom.Magamnak szeretnék bizonyítani még többet,és meg szeretném tudni,hogy mire vagyok képes,ha én is keményen elszántan,kitartóan,bármilyen hangulatban is legyek,de edzem.Már is rengeteget segítettél,régebben is rendszeresen olvastam a nekem küldött e-mailjeidet.További szép napokat neked,sikereket,boldogságot.

    Üdv:
    Béci

  12. Botond Judit /

    Draga Ildiko!
    Ezekkel a Te nyari ARANYERMEIDDEL betetted nekem az ajtot,jo ertelemben!
    Masfel eve legalabb ,hogy kuldozgeted nekem jobbnal-jobb ,,felrazos,,…,,figyelmezteto,batorito,mely elismerest kivalto soraidat,…en meg olvasgatom oket mindig szorgalmasan ,hummogok nagyokat,belelkesedek,terveket szovok,…majd visszatoccsanok a pocsolyamba,szegyenkezve,boldogtalanul es koveren…
    Az,hogy 50-en tul ilyen gyonyoru erdmenyt voltal kepes felmutatni az iden is,meg jobban felhaboritott onmagam tunyasaga,rosszabbodo egeszsegem iranti erdektelensegem ellen,
    es ,igen ,kikorbacsolom magam ebbol a tehetetlen allapotbol ,amibe 10 eve kerultem,ez nem EN vagyok,EN hozzad hasonlo alkat voltam,meg ma is rendkivul aktiv,masokon segito,de akkoriban csinos,oltozni szereto ,attraktiv egyeniseg,amibol van meg onbizalom es szkmai sikerek,de a tulsulyom mar magas vernyomast eredmenyezett es a 84 kg riadt elkeseredest!62 evesen ,3 gyonyoru kisunokaval nem vagyok hajlando tovabb nezni leepulesemet,sok erofeszitesedbe ,kitartasodba kerult a cikkeid folyamatos kuldese ,hat en ezt meg fogom most neked halalni Ildiko ,egyuttal a leheto legjobbat teve magammal:az egeszsegem ,fittsegem ,jo kozerzetem visszaszerzesevel!
    Nagyon remelem,hogy ezt a dontesemet siker koronazza,mely siker a Tied is lesz!
    Meg most megrendelem a Programodat,nagyon koszonom az ARANYAIDAT,talan meghozzak szamomra is az ARANYLO LELKI BOLDOGSAGOT….
    Tisztelettel es elismeressel,
    Jucika
    U.i.bocsanat az ekezethianyos szavakert,de a gepem uj ,amerikai ,es meg nincs a billentyuzet atjelolve.

  13. Kedves Ildikó, sokáig irtam Neked, szerettem volna járni az edzéseidre, de sajnos anyagilag nem tehettem meg, ezért megpróbáltam keresgélni a Neten, plusz a Te irásaidból is leszürve a tanulságot, elértem a célomat amit kitüztem magam elé, igy most l2 kg-ot fogytam, tehát 5o kg vagyok, amitől nagyon jól érzem magam, csak még izmositani kell itt-ott, mert én már 6o felett vagyok, de menni fog, csak az a baj, hogy a csuklómba van a csontritkulás, igy a saját sulyommal dolgozom és 2 kg-os sulyzókkal többször ismétlek. Köszönök mindent Neked is. Tisztelett nézek fel rád, mint pédaképemre.Erzsébet

  14. Balla Júlia /

    Kedves, Kitartó, Buzdító Ildikó !
    Gratulálok az Aranyakhoz, de úgy érzem valami sokkal fontosabb volt, amiért felnéznek rád az emberek, és erőt tudsz adni nekik, hogy nekik is legyen meg az akaratuk, ami elégedettséggel, szép percekkel jutalmazza meg őket.
    Én 65 éves fejjel vágtam neki a nyugat-ausztráliai körútnak. Lehet, hogy ezekután többen irigyelnek, de Te tudod – akinek küldtem egy-két eseményről hírt – , hogy a több km-es utak és a különböző hegymászások nem az álomutazások közé tartoztak. Persze, a cél mindig egy gyönyörű hely megismerése volt. Itt jön a cél. Izzadtunk, csapkodtuk a legyeket, négykézláb jutottunk előre, de megérte. Volt olyan megmászhatatlan, átúszhatatlan hely, ahova bizony kellett egy kis rábeszélés nekem is. Bíztatás (egy 76 évestől), mert nem bíztam eléggé magamban. Ilyenkor derül ki: nem számít a kor. Persze aztán lehet hencegni vele, de ha EL AKARSZ ÉRNI VALAMIT, nem számít a kor csak az, hogy teljesítsd és meg tudtad csinálni. Márpedig teljesíteni valamit határidő nélkül nem lehet.
    A híradóban láttam egy 100 éves nénit, aki egész életében ping-pongozott sok érmet szerezve. Állította, hogy neki minden 2. nap játszania kell, és játszik, attól függetlenül, hogy hány éves, és kap-e érmet.
    A szülinapok, csak jó bulik, és hivatkozási alapok, ha valamit produkálunk, de igazán az számít, mit csinálsz, mit teszel le az asztalra MINDIG. Persze ez az én véleményem, ami szerint nem olyan egyszerű élni – nekem se.
    Én csak köszönöm Ildikónak, hogy az írásaival, buzdításaival mélyreható VÁLTOZÁSOKAT képes tenni az én életemben is.
    Mosolygós, vidám napokat kívánok Ildikónak és társaságának
    B.Juli

  15. Mama /

    Szia Kedves Ildikó!
    A nyári aranyérmeid nekem is “betették az ajtót”! Ez már nagyon “durva” és sokkoló volt. Kevesebb, mint két éve iratkoztam fel a hírleveleidre, amelyeket rendre el is olvastam, majd szomorkodva, orrlógatva folytattam mindent úgy, mint addig, vagyis semmit nem fogadtam meg belőle. Hogy miért? Egyszerű a válasz: azért mert féltem a kudarctól, féltem belekezdeni, hogy majd nem leszek kitartó és nem tudom életformámmá sajátítani. Pedig akaraterő mindig volt bennem, nem is kevés: négy fiúgyermekem született, akiket mérnöki ténykedéseim közepette neveltem nem akármilyen felnőttekké. Azért is félek, mert látom, hogy semmit nem valósítottam meg abból, amit megfogadtam anno, hogy ha nyugdíjas leszek, akkor megtanulok olaszul, vagy ismét leülök a kedvenc hangszerem mellé és újra gyakorolni fogok. Ha szólnak, hogy menni kell az unokáimra vigyázni, akkor szaladok, ha szólnak, hogy süssek tortát a gyerekeknek, akkor azt csinálom. Általában a napom úgy telik el, hogy mindig “halogatom” azt, amihez kedvem volna, mert még előtte ki kell takarítanom, még mosogatnom kell, még ki kell vasalnom az ingeket és majd utána pld. olvasok egy kicsit, ami persze soha nem történik meg. Ezért úgy látom, hogy csak az a sport jöhet szóba, amit nem itthon lehet, kell végezni. Ezért örültem meg iszonyúan a mostani levelednek, mert rájöttem ez az, ami nekem kell. Nagyon-nagyon szívesen eveznék valahol, boldog lennék, ha én is tartozhatnék majd 60 évesen egy egyesülethez vagy más “jó humorú, hangulatú társasághoz”, versenyezni szeretnék. Már megnéztem a sporthelyek.hu-n, a sportolj 3×1 oldalán, de nem találtam semmi “vizes” lehetőséget. Kérlek segíts tanácsoddal, hogy mit tehetnék! Érdekelne az is, ha Hozzád járhatnék valahová, mert itthon tuti, hogy nem csinálnék semmit.
    Gratulálok a sikereidhez és minden eddigi leveledet köszönöm.
    Mama

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.